2012. július 12., csütörtök

Coda

           
      Ennyi. Valahol le kellett varrni ezt a könyvet. Örülnék, ha nem csak az írástudók írnának, hanem mindenki, illetve majdnem mindenki. Többek között azért fogalmaztam meg ezt az egészet, mert egy jó olvasónak tartom magam, egy mindenevő emberi lénynek. Azonban egy idő után idegesített, hogy azok az emberek, akiket jó írónak tartok, mindenről beszélnek, csak éppen arról nem, ami szerintem húsbavágó. John Lennon küldött a politikusoknak egy-egy makkot, hogy ültessék el, addig sem foglalkoznak a közjó rendbetételével. Ennek a logikának a mezsgyéjén mindenki írhatna egy könyvet a helyett, hogy egymás életébe durván beleavatkoznának. Mert aki könyvet ír, az kénytelen végiggondolni a dolgokat, a saját szempontjából, ez - hacsak nem grafo-, illetve megalomán az illető - odáig vezethet, hogy jobban megismerhessük önmagunkat, majd közvetve másokat. Vannak ebben az írásban olyan személyek, akik kifejezetten negatív szerepet töltöttek be az életemben. Ma már rájuk sem haragszok, éppen azért, mert amit már megfogalmaztunk, aminek nevet adtunk, az már nem is olyan félelmetes. Ez a megbocsátás és a továbblépés egyik lehetősége. Ezt illusztrálandó egy dalszövegemmel búcsúzom a - vitaindítónak szánt - felvetéseimtől, de akár nyájas olvasónak is nevezhetném azt, akit a téma szempontjából vitára méltónak tekintek. A dalban idézetek vannak. Az idézettek: József Attila, Iggy Pop és Molnár Gergely.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése