Minden bizonnyal akadnak az életemben megalázó, vagy szégyenletes epizódok, melyek nem hatnának előnyösen a nyomdafesték, pontosabban az írott és íratlan szabályok konvenciói között. Ezek azonban valóban csupán epizódok, nem pedig sorsdöntő események, történelemformáló tényezők, mint pl. Dávid esete Bethsabéval, vagy Néró császárrá válásával párhuzamos művészi frusztrációk, Kierkegaard “döntéskényszere”, azaz eljegyzésének a fölbontása, s Hitler írói ujjgyakorlatai a landsbergi börtönben. Az én életem inkább piti helyzetek sorozata, melyekből minduntalan szökni próbáltam, ahelyett, hogy szembenéztem volna velük. Ez indokolja egy muzsikus tollforgatását, dilettantizmusát - ez esetben a szó pozitív értelmében.
Zenész vagyok, az életből merített akusztikai képződmény játszva renddé áll össze bennem. Mégsem vonz a muzsikusélet, túl zajos, ambiciózus, könyöklő. Komponálok, hangszerelek, demózok, vonósnégyest szerkesztek, gitározom, koncertezek, kocsmazenélek - talán a szóval szembeni bizalmatlanságom okán -, mégis mindez az adott emberi környezetben inkább kérdőjeleket mutat fel. Talán ez a leírás választ talál a miértekre.
Életbeni kutatásaim a szabadság megélése irányába mozdítottak el. Dermesztő volt a felismerés, hogy ennek magány a feltétele és döntések sorozata. Az Írás is hangsúlyozza a “jó” és a “rossz” közötti választás belső szükségességét. Sajnos, kevés ilyen pillanatot tudok felmutatni, és ha akadnak is ilyenek, a visszatáncolás, a “szökés-effektus” refrénszerűen megjelenik utánuk. Ennek a felismerése és az ezen-változtatni-akarás késztetett arra, hogy térképet rajzoljak magamról és szűkebb-tágabb környezetemről. Ez vezetett el olyan kérdések körüljárásához, hogy miért rekesztik ki egymást az emberek és embercsoportok etnikai, vallási, kulturális, vagy társadalmi rétegződés és szexuális mércék alapján, s mi ezeknek a mélyebb oka.
A “haza” fogalma is minduntalan felmerült a környezetemben, amitől egy idő után már egybe volt a gyomrom, mert többnyire veszedelmes ideológiák követték. Ez általában merevvé tett mindenféle elmélettel szemben és arra késztetett, hogy világos különbséget tegyek igazi és hamis, tudomány és hipotézis, hit és hiedelem, egyház és sok ház, a történelem tanulságai és a Trianon előtti Magyarország iránti nosztalgia, továbbá a tények és az ezt rendszerező statisztikák között. Azt, hogy mindennek praktikus aspektusai, azaz “értelme” is van, csupán a meggyőződés szintjén állíthatom: számomra mindezeknek a haszna ott kezdődik, ahol el tudok szakadni a szűkebb értelemben vett érdekeimtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése